A kezdetek…

A történet egy szép májusi napon kezdődött. Aznap reggel kis családunk mindkét férfitagja úgy döntött, hogy kilátogat a dunakeszi repülőnapra. Túl voltunk már a sokadik légi bemutatón, amikor egyszer csak leszállt egy kisgép (igazából minden percben szálltak fel és le kisebb-nagyobb repülők, de a sztori szempontjából ez az egy lesz jelentős), majd begurult az állóhelyre. Mi pedig odamentünk közelebbről is megnézni, mert ha már repülőnapon van az ember, akkor minden gépet körbe kell járni, és beleülni, majd vrumm-vrumm meg brrrrr hanghatásokkal másodpercek alatt egy világháborús légiharcba csöppenni.

Ha az utolsó mondat alapján esetleg úgy tűnne, hogy ez egy nagyon régi sztori azokból az időkből, amikor még zabálnivaló kissrác voltam, akkor el kell, hogy keserítsem a kedves olvasót. Ugyanis ez a történet 2012-ben játszódott, amikor már 20 éves komoly fiatalemberré cseperedtem. Fura, amint legépeltem a “komoly” szót, a szám széle önkéntelenül is felfelé görbült… Amúgy azt figyeltem meg, hogy pilótakörökben teljesen normális dolog, hogyha valaki meglát egy addig számára ismeretlen gépet, akkor gyermeki lelkesedéssel szalad oda megvizsgálni, beleülni, megszaglászni. De aki a komolyság látszatát is fenn szeretné tartani, ő az előző eljárást a gépből kiszálló TopGun pilótákat megszégyenítő lassúsággal teszi, ügyelve arra, hogy a napszemüvege szélén megcsillanjon egy, a lenyugvó nap fényében visszatükröződő kilenchengeres csillagmotor sziluettje. Én egyelőre az előző csoporthoz tartozom.

Visszatérve a megkezdett történethez, az a bizonyos landoló kisrepülő azért volt érdekes, mert pár perccel később kiderült, hogy a gép vezetője egy gyémántkoszorús vitorlázópilóta és oktató, apukám régi katonatársa.

Laci bácsi, a legjobb oktató :)

Laci bácsi, a legjobb oktató 🙂

Így kezdődött a pilótává válásom. Egy hátizsáknyi tankönyv megvétele után neki is álltam tanulni, ezzel párhuzamosan pedig elkezdtük a gyakorlati képzést. Először vízszintes repülés, fordulók gyakorlása. Ja igen, ez egy fontos dolog, hogy a repülő nem kanyarodik, hanem fordul. A szarszippantó kocsi szokott kanyarodni, ezt konkrétan szó szerint hallottam az egyik oktatótól. Na így kell szemléletesen tanítani! Ezek után jön a rengeteg fel-leszállás, átstartolás, majd később az útvonalrepülések. Közben kényszerhelyzeteket is gyakorlunk, átesés, dugóhúzó, leáll a motor, tűz van a kabinban. Persze ilyenkor nem gyújtjuk magunkra az egész gépet, az picit drága mulatság lenne. De azért úgy csinálunk, mintha. Ilyenkor baromira tudni kell a kényszerhelyzeti checklist-et, és gyorsan, de higgadtan megoldani a helyzetet. A hollywoodi filmekkel ellentétben, ha leáll a hajtómű, a gép nem kezd el abban a tizedmásodpercben függőlegesen lefelé zuhanni, mint egy darab… Ide most mindenki behelyettesíthet egy önmagának tetsző szót. Hanem szépen le lehet vele vitorlázni egészen a földig, majd egy hosszú kilebegtetés után valahova leszállni. Általában ez egy szántóföldön szokott bekövetkezni, ha nem sikerül visszaérni a reptérre. Akkor aztán lehet vinni egy koccintóst a gazdának, amiért 3 bazinagy keréknyomot vájtunk a frissen kikelt búzájába. Szinte már hallom is a kérdéseket, hogy na jóóó, de mivanakkor, ha hegyek között áll le a motor, akkor aztán megnézhetem magam a búzamezőimmel. Alapszabály, hogy egymotoros géppel mindig úgy választjuk meg a magasságot, hogy motorleállás esetén el tudjunk siklani egy sík terepre. Abból meg Magyarországon szerencsére rengeteg van.

Nagyjából a képzés felénél kerül sor az első egyedüli repülésre, amit ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám, hogy hűdebaromiraistenkirályérzés. A végén pedig a hatósági vizsga, először 9 elméleti tárgyból, majd gyakorlati repülésből. És ezután már csak az a kedves hagyományos szertartás van hátra, miszerint a frissen végzett pilótákat egy jó nagy seggberúgással avatják fel. Ezt a csodálatos élményt 2013 augusztusában élhettem át, ekkor sikerült megszereznem a PPL szakszómat, vagyis a motoros pilótajogsimat. Hogy pontosan milyen gépeket vezethet egy PPL-es pilóta, és hogy milyen jó dolog repülni tanulni, arról majd egy későbbi bejegyzésben mesélek. Ha nem akarsz róla lemaradni, itt a bal oldalon dobj egy lájkot az oldalnak. Most megyek vissza tanulni, holnap vizsga. Drukkoljatok!